2012. október 19., péntek

Heteronormativitás

A társadalom heteronormatív.

Ez azt jelenti, hogy alapból azt feltételezzük mindenkiről, hogy heteró. A kislányoknak meséket mondunk egész kis koruktól fogva, hogy majd jön a herceg, majd amikor megtalálod a neked való férfit, a kisfiúkról pedig feltételezzük, hogy majd megtalálják egyszer a nekik való, szép és kedves feleséget.

Nincsenek itthon mesék királylányokról, akik királylányokat szeretnek, királyfikról, akik beleszeretnek a lovászfiúba és férjül veszik és együtt uralkodnak békességben, szerelemben.

A heteronormativitással együtt jár, hogy a szexualitásról statikusan gondolkodik, eszerint a szexus velünk született és állandó (nem pedig változó és mindenkire egyénileg jellemző, amit a szerző szívének oly kedves queer-elmélet állít), a nemekről pedig dichotóm módon gondolkodik, azaz van a férfi és van a nő, és vagy egyik vagy, vagy másik, és ez alapvetően meghatározza az életedet, lehetőségeidet, értékeidet.

Tehát a világot két részre választja, férfira és nőre, és kész axiómarendszert hoz létre arra, hogy férfiaknak és nőknek milyen céljai, vágyai, értékei vannak, aminek része az életpálya-modell, mércéi vannak a női ill. férfi sikerességnek és sikertelenségnek, és ezek a leghétköznapibb forgatókönyveket is átszövik. Ezt a normarendszert nem kérdőjelezzük meg, hiszen a gondolkodásunk, világról és életről való felfogásunk alapját képezi. Ez a normarendszer nem csak a társadalomban kívül található meg, de kisgyermekkorunktól kezdve belsővé tesszük - ezért lehet például az, hogy a melegek szégyellik a melegségüket, holott a közvetlen környezetük akár el is fogadja őket, mégis azt élik meg, hogy magyarázattal tartoznak, bár nem tudják kiknek, meg kell valahogy indokolniuk, hogy ők melegek, hogy ők így okék, így is hasznos részei a társadalomnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése