2012. október 31., szerda

Miért nem szeretem biszexnek hívni magam


A barátnőm mostanában leszbikusnak hívja magát.

Ez azért izgalamas, mert amúgy hozzám hasonlóan leginkább biszexuális (a címkékről bővebben lásd itt), viszont a biszexualitással rettenetes coming outolni. Miért?

Mert a "bi" miatt az emberek olyanokat kezdenek kérdezi, hogy:

Érdeklődő ismerős: És nem nehéz összeegyeztetni a kettőt?
Én /gyanakodva/: A kettő mit?
Érdeklődő ismerős: Hát kettejüket. A fiút meg a lányt.
 

Tisztázzunk valamit. A biszexualitás nem egyenlő a poligámiával, azaz hogy több partnerrel folytatok egyszerre kapcsolatot. Én köszönöm de egy monogám párkapcsolatban élek, azaz ilyen értelemben mindegy, hogy elméletileg mindkét nemmel tudnék szexuális aktusba bonyolodni, mert a gyakorlatban ez egy emberrel valósul meg, aki történetesen nő.

És nem kell eddig menni, LMBTQ közösségekben épp úgy dívik a bifóbia, azaz hogy biszex emberekkel tudod mit ne csinálj? Ne gyere össze velük, mert megszívod. Majd jól elmennek családot alapítani, és te tudod mit fogsz csinálni? Jól ott fogsz maradni összetört szívvel. Dióhéjban valami ilyesmi a bifóbia.
 

1 megjegyzés:

  1. Bifóbia ugyan valóban van, de igazából bármivel nehéz coming outolni. Miket kell meghallgatnia az embernek, ha közli, hogy leszbikus, vagy ha csak azt nézzük, hogy nő és miket feltételeznek róla a férfiak? Magyarról a külföldiek?
    Legegyszerűbb példa: Ha elmondom valakinek hogy 9 évig küzdősportoltam, akkor szinte kivétel nélkül ez a válasz: Akkor veled vigyázok! (erre már fogadásokat köthetnék)
    Az emberek bármire, amit nem ismernek, nem értenek, nem találkoztak vele, a leghülyébb, legszűklátókörűbb reakciókat tudják adni.

    VálaszTörlés