A Halloween nálunk idén úgy nézett ki, hogy a lakótársunkkal juhturóval illetve füstölt sajttal töltött gombákat főztünk, illetve kitakarítottuk a mérhetetlen nagy dzsuvát lakást. A misztikus elem nagyjából ott volt, mikor az Anabelle gyertyái által behívott szellemek egy kicsit megpörkölték a cserepes petrezselymet. Érzitek a csít.
Viszont hogy ne csak a tökéletes háziasszony oldalunkat bonthassuk ki, a barátnőm elrángatott egy Halloween bulira. Meleg szórakozóhely, éjféltől transzvesztita show (amiért ő egészen különleges módon van oda), jelmezek, rajtunk is és a körülöttünk lévőkön is. Melegbarát és szinte heteró lakótársunk csatlakozik hozzánk, illetve egy közös meleg barátunk is, aki közel lakik a klubhoz. Nála előmelegítünk (tojáslikőr és vodka narancs), ledobjuk a cuccokat, sminkeket megigazítjuk, egymást elégedetten megszemléljük, elindulunk.
És állati jó az este. A transzvarietén a lakótársunkat kiszemeli az egyik előadó, a szám egy pontján magához szorítja, és a nyelvével különféle fantáziákat vázol fel, nagyokat derülünk ezen. Anabelle Halloween idejére férfivé válik (szintén egy meleg barátunk adja a cuccokat, nyakkendőt, inget, övet, vadítóan fest), gyakorolja a férfi táncot és a csajozást (főleg velem), ami szerinte nem egyszerű, de nekem nagyon tetszik. Még hogy shy informatikus lakik benne. Leginkább cool. Meleg barátunk szerint "van még mit gyakorolnia", viszont ez a meleg barátunk úgy táncol, várjatok, megpróbálom leírni, hogy zseniális kézmozdulatokat csinál, miközben a csípőjét nyomja és nyomja neked. Engem is megtáncoltat, tanítgat különféle figurákra, koktélozunk és élvezzük az estét.
Anabelle-lel rengeteget csókolózunk, szerintem ennyit nyilvános helyeken még sosem. Ezt azért írom le, mert van benne valami nagyon felszabadító, hogy megtehetjük, itt senki nem néz ki minket vagy szól le minket emiatt, vagy érti félre a dolgot ("ó, csajok, ti csak be akartok indítani engem, a szuperpéniszt"), itt azok vagyunk, akik, egy bulizó leszbikus pár, akik imádnak egymással táncolni és jól érzik magukat a bőrükben. Talán valami ilyesmi a vágyam: hadd szeressem azt, akit, hadd öleljem át, ha jól esik, a kapcsolatunkat hadd ne értsék félre, ismerjék el a szerelmünket.
A felkelésünk ma elég kóma, meg is fogadjuk, hogy kétévente bőven elég nekünk egy buli. Nem mintha bulikirálynők lennénk... Anabelle-nek ez talán a harmadik szórakozóhelyes bulija az életében, én meg inkább a könyveimnek és a társasjátékainknak élek, mint a partizásnak. Baszki ez olyan, mintha valami geek könyvmolynak festeném le magam, abba is hagyom itt. Szóval jó volt, lehet, hogy ezután fogunk még máskor is menni. Mondjuk két év múlva?
Viszont hogy ne csak a tökéletes háziasszony oldalunkat bonthassuk ki, a barátnőm elrángatott egy Halloween bulira. Meleg szórakozóhely, éjféltől transzvesztita show (amiért ő egészen különleges módon van oda), jelmezek, rajtunk is és a körülöttünk lévőkön is. Melegbarát és szinte heteró lakótársunk csatlakozik hozzánk, illetve egy közös meleg barátunk is, aki közel lakik a klubhoz. Nála előmelegítünk (tojáslikőr és vodka narancs), ledobjuk a cuccokat, sminkeket megigazítjuk, egymást elégedetten megszemléljük, elindulunk.
És állati jó az este. A transzvarietén a lakótársunkat kiszemeli az egyik előadó, a szám egy pontján magához szorítja, és a nyelvével különféle fantáziákat vázol fel, nagyokat derülünk ezen. Anabelle Halloween idejére férfivé válik (szintén egy meleg barátunk adja a cuccokat, nyakkendőt, inget, övet, vadítóan fest), gyakorolja a férfi táncot és a csajozást (főleg velem), ami szerinte nem egyszerű, de nekem nagyon tetszik. Még hogy shy informatikus lakik benne. Leginkább cool. Meleg barátunk szerint "van még mit gyakorolnia", viszont ez a meleg barátunk úgy táncol, várjatok, megpróbálom leírni, hogy zseniális kézmozdulatokat csinál, miközben a csípőjét nyomja és nyomja neked. Engem is megtáncoltat, tanítgat különféle figurákra, koktélozunk és élvezzük az estét.
Anabelle-lel rengeteget csókolózunk, szerintem ennyit nyilvános helyeken még sosem. Ezt azért írom le, mert van benne valami nagyon felszabadító, hogy megtehetjük, itt senki nem néz ki minket vagy szól le minket emiatt, vagy érti félre a dolgot ("ó, csajok, ti csak be akartok indítani engem, a szuperpéniszt"), itt azok vagyunk, akik, egy bulizó leszbikus pár, akik imádnak egymással táncolni és jól érzik magukat a bőrükben. Talán valami ilyesmi a vágyam: hadd szeressem azt, akit, hadd öleljem át, ha jól esik, a kapcsolatunkat hadd ne értsék félre, ismerjék el a szerelmünket.
A felkelésünk ma elég kóma, meg is fogadjuk, hogy kétévente bőven elég nekünk egy buli. Nem mintha bulikirálynők lennénk... Anabelle-nek ez talán a harmadik szórakozóhelyes bulija az életében, én meg inkább a könyveimnek és a társasjátékainknak élek, mint a partizásnak. Baszki ez olyan, mintha valami geek könyvmolynak festeném le magam, abba is hagyom itt. Szóval jó volt, lehet, hogy ezután fogunk még máskor is menni. Mondjuk két év múlva?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése